Biztosan mondhatom, ilyen évünk még nem volt. Egyiküknek sem. És remélem nem is lesz.

Nagy reményekkel kezdtem az évet 2020 januárjában, nagy tervekkel és elhatározásokkal. Ezek a tervek azonban egy pandémia nélküli világban születtek és ott is kellett volna megvalósulniuk.

Tudjuk a történet végét.

Ha őszinte akarok lenni nagyon örültem amikor home office-ba kényszerültem. Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen otthonról dolgozni. Számomra még mindíg meg van a varázsa  pizsamában, kócosan világmegváltó stratégiákat gyártani a konyhaasztalnál. Csak a felsődet kicserélni egy fontos online meetingre és gyorsan feltenni egy rúzst, a melegítőalsó zoknival maradhat.

Írhatnék még pozitívumokat, mint hatékonyabb időbeosztás, a bármikor bedobok egy mosást a gépbe lehetősége stb. De számomra nem ez a legfontosabb.

Azt hiszem életem során soha sem voltam ennyire nyugodt és kiegyensúlyozott. Kitisztult a kép bennem, hogy ki vagyok és mit is szeretnék az életemtől valójában.

Sokan sok helyen írtak a pandémia pszichólgiai, társadalmi és egyéb hatásairól. Olvastam őket, gondolom te is. Biztosan igazuk is van sok mindenben. Én nem erről beszélek. Amit kaptam az idő.

Az idő, amit magammal tölthetek, megvizsgálhatom magamat több szituációban anélkül, hogy állandóan rohannék valahova.

És ezt tettem. Végre volt időm olvasni és tanulni. Visszatalálni önmagamhoz. És szárnyakat kaptam. Bámulatos, hogy viszonylag rövid idő alatt mekkora változásokat vagy képes elérni, ha igazán akarod. És persze élvezed amit csinalsz. 

Így született meg ez a project. Blockchainter. 

Rengeteg apró kis sikert ünnepeltem az elmúlt hónapokban. Először csak bátortalanul, aztán egyre hangosabban. És visszatért a hitem, hogy bármire képes vagyok, mert szupererőm van. Mert mindannyiunknak van.

De ahogy telik az idő és haladok az úton különféle benyomások érnek és változom. Még jobban tisztul a kép. Így elkerülhetetlen volt, hogy újrafogalmazzam magam és a célt.

Amikor elkezdtem ezt a projektet a figyelmem középpontjában a blockchain technológia és a kriptovaluták álltak. Azonban minél mélyebbre ástam, annál inkább tudatosult bennem, hogy nagyobb mozgásteret szeretnék. Van még egyéb mondanivalóm is, amit szeretnék megosztani veletek.

A technológia általánosságban. Számomra ez egy életstílus. Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy mindenféle kütyükkel veszem körbe magamat és robotok a barátaim.

Viszont úgy gondolom, hogy a fenntarthatóság és a visszatalálás a természethez könyebben megvalósítható a technológia ismeretével és használtatával. Tudom, ez furcsán hangzik.

A fenntartható fejlődés – mint hangzatos szólam politikusaink szájából – az egyes személy fejlődését kéne, hogy jelentse és nem egy erőltetett és fenntarthatalan gazdasági erőlködést, az emberek kizsákmányolásával.

Az egyes személyek fejlődése révén ugyanakkor eljuthatunk egy tudatos és valódi világba, ahol nem a materializmus az eszmék királya, hanem végre rájövünk, hogy a szebb jövő csak összefogással lehetséges.

Ehhez azonban, a technológia ismerete és ésszerű használata szükséges. Kezdjük az oktatással. A minap olvastam egy nagyon elgondolkodtató cikket a The Wall Street Journal-ban. Arról szólt, hogy manapság egy főiskolai vagy egyetemi végzettség nem biztos, hogy a legokosabb, illetve az egyetlen módszer a saját humán tőkénkbe való befektetésre. Ellenben megmutatja, milyen módszerekkel érhetünk el jobb eredményeket (boldogabb és kiegyensúlyozotabb életet) a kora gyermekkortól a munkahelyi képzésig.

Nos a cikk azt írja, hogy ‘a következő évtizedben az óvodapedagógusok valószínűleg szorosabban fognak együttműködni a gyermekorvosokkal a táplálkozás javítása, az ellenálló képesség növelése és a mérgező stressz – például a krónikus elhanyagolás – forrásainak csökkentése érdekében a kisgyermekek körében’.

Micsoda fantasztikus koncepció, nem igaz? Miért is nem arra fektetjük a hangúlyt, hogy megtanítsuk gyermekeinknek egy egészséges személyiségfejlődés alapjait megfelelő önbizalommal, motivációval, kreatívitással és szeretettel önmaguk és mások fele. Mindezt intezményesítve. Micsoda erős bázis lehetne ez egy élet elkezdéséhez. Gondoljunk csak bele. 

Majd továbbvíve ezt a gondolatmenetet a cikk arról ír, hogy a következő évtizedben elmozdulás várható az oktatási módszerek elemi szintjén is. Például a tanulók csoportosítása a tanulási szükségletek alapján történne, nem pedig az évfolyamok szerint.

Az oktatás a középiskolák falain belül is átstruktúrálódhat. A tanterv egy hányada az osztály falain túl kiterjedhetne a múzeumokra, könyvtárakra és a helyi közösségekre, az ismeretek nem hagyományosan történő megszerzésének eszközeként. A tanárok pedig teljesítményalapú feladatokat, például projekteket és osztálybemutatókat használnának a fejlődés mérésére.

A digitális oktatóportálok nagyobb mértékű felhasználása szolgálhatna annak értékelésére, hogy a hallgató, mely készségeket sajátította el és melyeket kész átvenni, lehetővé téve az oktatók számára a tanulás finomhangolását.

A kulcs, itt is, az egyensúlyra törekvés. Nem csak digitális oktatás és nem kizárólag annak hiánya.

A középiskoláknak jobban fel kell készíteniük tanulóikat egy olyan munkaerő piacra, amely egyre inkább a készségeket és gyakorlati tapasztalatokat hangsúlyozza az érdemjegyek felett, valamint az egész életen át tartó tanulás az oktatás nagyobb részévé kell, hogy váljon.

Az elavult és drága 4-5 éves egyetemek helyett ma már van színvonalas alternatíva idő- és pénzhatékony online kurzusokra, ahol akár személyes online oktatóddal folytathatod tanulmányaidat sokkal nagyobb sikerrel.

Amellett például, hogy a munkaadók a házon belüli képzés új formáit fejlesztik, így a hallgatók kevésbé látják szükségüket egy M.B.A. programba való befektetésre – mondja Mitchell Stevens, a Stanfordi Egyetem Oktatási Egyetemének oktatási professzora.

Érdekes, nem?

Szóval levonva a következtetést, sürgős szemléltváltásra volt szükségem nekem is.

Hiszem, hogy igenis van, lehet, kell, hogy legyen beleszólásunk a jövőnkbe. Választhatunk, hogy milyen technológiát akarunk használni és milyet nem. Senkinek sem kötelező elköteleznie az életét az – olyan cégóriások, mint az – Amazon kínálta futurisztikus jövőképpel és házi robotokat tartani.

Viszont élhetünk okos házakban, alternatív energiaforrásokat használva, tudatosan, összhangban kornyezetünkkel. Használhatunk drónokat bizonyos dolgokra, csökkentve ezzel a környezetszennyezést, a zajártalmakat és még sorolhatnám. Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű.

De mégis. Ne intézzük ezt el annyival, hogy legyintünk rá. Nőként és anyaként én igenis felelősnek érzem magam, hogy megmutassam és együtt tanuljam, formáljam a gyermekeimmel a jövőt. A fenntartható változatát.

Remélem te is izgalommal várod, hogy mit tartogat számunkra ez az év. És az azt követő. És így tovább.