A Covid-19 korában újra a közbeszéd tárgya lett az az elképzelés, hogy mindenkinek “ingyen pénzt” kellene adni. Az egyetemes alapjövedelem (Universal Basic Income) iránti igény világszerte egyre növekszik – a kezdeti kísérletek már folyamatban vannak. De mit jelent az egyetemes alapjövedelem az emberek számára?

Az angol tudós, Thomas More 1516-ban megjelent Utópiájában azt írja, ahelyett, hogy büntetnék azt a szegény embert, aki kenyeret lop, “sokkal célravezetőbb lenne, ha mindenkinek biztosítanánk valamilyen megélhetési lehetőséget, hogy senki ne kényszerüljön arra, hogy először tolvajjá váljon, majd hulla legyen”.

Több mint háromszáz évvel később John Stuart Mill is támogatta az elképzelést Principles of Political Economy című művében, azzal érvelve, hogy “egy bizonyos minimális jövedelem, amelyet a közösség minden tagjának, akár munkaképes, akár nem, a megélhetéshez rendelnek”, lehetőséget adna a szegényeknek arra, hogy kiemelkedjenek a szegénységből.

A 20. században az univerzális alapjövedelem a legkülönbözőbb gondolkodók támogatását nyerte el, nagyon különböző okokból. Martin Luther King például a garantált kifizetésben látta az emberi jogok fenntartásának módját a szegénységgel szemben, míg Milton Friedman az állami jóléttel szembeni életképes gazdasági alternatívát látta benne.

Mi az egyetemes alapjövedelem?

Alapvető formájában az egyetemes alapjövedelem nem sokat változott More eredeti javaslatához képest. Az elképzelés lényege, hogy minden állampolgárnak, vagyonától függetlenül, rendszeresen és élethosszig tartó pénzösszeget adnak – általában annyit, hogy ne kelljen dolgoznia. (A pénz összege, és így az állampolgár jövedelmi biztonságának szintje is nagyon eltérő lehet.)

Sokan, sokféle meghatározást adnak az egyetemes alapjövedelem definiálására. Az alábbi elemek azonban mindben azonosak: univerzális, feltétel nélküli, rendszeres, biztonságos és közvetlen.

“Az alapjövedelem az az elképzelés, hogy – általában más meglévő társadalombiztosítási ellátások helyett – mindenki egységes, átalányösszegű kifizetéseket kap.”

Luke Martinelli, a Bath-i Egyetem munkatársa

“Az alapjövedelem rendszeres és biztonságos kifizetések, amelyek közvetlenül minden egyénnek járnak egy országon belül, és az állam részéről érkeznek.”

Jamie Cooke, az RSA Scotland vezetője

Az alapjövedelemnek tehát az állam által biztosított alapjövedelemnek kell lennie.

Az intézmény támogatói nemzetközi viszonylatban és politikailag is sokfélék; a posztkapitalista radikális baloldaliaktól, mint Paul Mason vagy Aaron Bastani, az olyan Szilícium-völgyi gurukig, mint Elon Musk és Mark Zuckerberg.

Miért érdekel most mindenkit az univerzális alapjövedelem?

Az egyik ok a magas jövedelmű gazdaságok igazságtalan helyzete. Az egyenlőtlenség az 1980-as évek óta folyamatosan növekszik ezekben az országokban. A Világbank meghatározása szerint azokban az országokban, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem legalább 12 376 dollár (10 700 euro) ott a közép- és alsó-középosztálynak a jövedelme stagnált. A leggazdagabb egy százaléknak viszont folyamatosan nőtt a vagyona, kétszer annyit keresve, mint az alsó 50 százalék.

Egyes kritikák szerint a rászorultsági alapú szociális juttatások alapvetően visszatartják az embereket attól, hogy több pénzt keressenek és visszatérjenek a munkába.

A nem fizetett, általában női munka – például az idősek gondozása, gyermeknevelés és a házimunka – elismerése szintén egy tényező.

Többen a közegészségügyi előnyökre mutatnak rá. Egy kanadai tanulmány szerint a kórházi kezelések és a mentális egészségügyi problémák enyhülhetnek a megnövekedett jövedelembiztonság hatására. Az emberek a túlélés helyett inkább az élvezetért dolgozhatnának. Ez elméletileg lehetővé tenné, hogy kockázatot vállaljunk. Átképezni vagy éppen továbbképezni magunkat, egy teljesen új karriert felépíteni – mind pozitív, termelékenységet növelő változások.

Ha jobban belegondolunk még a környezet is jól járhat, mert ha kevesebbet dolgozunk, kevesebbet fogyasztunk. Az univerzális alapjövedelem csökkentheti a fogyasztást és javíthatja a rossz környezetvédelmi gyakorlatokat.

Az egyetemes alapjövedelem ösztönözné a lustaságot?

Az alapjövedelem-rendszerek bevezetése mindig is erős ellenállásba ütközött. A leggyakoribb érv az, hogy a semmiért kapott pénz aláássa a munkamorált és lustaságra ösztönöz. Attól is tartanak, hogy sokan az alapjövedelmet drog- és alkoholfüggőség támogatására fogják felhasználni.

Az egyetlen sikeresen megvalósított alapjövedelem-rendszer azonban bebizonyította, hogy ezek a félelmek alaptalanok. Az 1980-as években Alaszkában garantált jövedelmet vezettek be a “nyersanyag boom”-ból származó bevételek hatékony elosztásának módjaként. A rendszerről nemrégiben készült tanulmány szerint a teljes munkaidős foglalkoztatás egyáltalán nem változott a bevezetése óta, és a részmunkaidőben dolgozó alaszkaiak száma egyenesen nőtt.

A rendszer sikere más kísérleti projekteket is ösztönzött Kenyában, Skóciában, Ugandában, Hollandiában és az Egyesült Államokban.

A robotok felemelkedése

Az a növekvő félelem, hogy a robotok a következő évtizedekben elveszik az emberek munkáját, még sürgetőbbé tette az univerzális alapjövedelemről szóló eszmecserét. Számos vezető technológus – köztük Elon Musk, Mark Zuckerberg és Bill Gates – felvetette, hogy az automatizálás okozta munkanélküliség hatásainak enyhítéséhez szükség lehet valamilyen alapjövedelemre.

Martin Ford a Rise of the Robots (A robotok felemelkedése) című bestsellerében azzal érvel, hogy az alapjövedelem az egyetlen módja a gazdaság ösztönzésének egy automatizált világban. Ha nem osztjuk szét a gépek által létrehozott bőséges vagyont, akkor nem lesz, aki megvegye a legyártott árukat, ami végső soron a kapitalista gazdasági modell válságához vezet.

A jövő feltalálása című könyvükben Nick Srnicek és Alex Williams egyetértenek azzal, hogy a teljes automatizálás válságot fog okozni a kapitalizmusban, de ezt jó dolognak tartják. Ahelyett, hogy az alapjövedelmet a gazdasági rendszer megmentésének eszközeként használnák, a feltétel nélküli kifizetést a vagyonelosztás szocialista módszerének megvalósítása felé tett lépésnek tekintik.

A munka jövője

Srnicek és Williams azt is állítják, hogy az univerzális alapjövedelem nemcsak politikai és gazdasági átalakulást jelentene, hanem a szellem forradalmát is.

A garantált fizetés szerintük az emberek többségének – a történelemben először – megadná a lehetőséget arra, hogy eldöntse, mire fordítja az idejét. Hogy mélyen elgondolkodjon az értékein, az értékrendjén és kísérletezzen azzal, hogyan élje az életét.

Bertrand Russell hasonlóan érvelt a munkáról szóló híres értekezésében, az In Praise of Idleness (A tétlenség dicsérete) című művében. Azt írja, hogy egy olyan világban, ahol senki sem kénytelen egész nap fizetésért dolgozni, mindenki képes lesz végre elgondolkodni azon, hogy mit szeretne kezdeni az életével, és aztán azt megvalósítani. Szerinte sokak számára ez a gondolat ijesztő, mert függővé váltunk a fizetett munkától, amely értéket és célt ad nekünk.

Valóban a legtöbb ember a munkája által, illetve annak fényében definiálja önmagát és ha azt elveszíti valamely oknál fogva, úgy érzi kihúzták a lába alól a talajt. Gondoljunk csak ebbe bele. 

Miközben tehát az egyetemes alapjövedelemről szóló viták nagy része közgazdászok között zajlik, lehetséges, hogy a megvalósítás legnagyobb akadálya igazából egzisztenciális jellegű.

Egy alapfizetés biztosíthatná számunkra a kényelmes élethez szükséges anyagi feltételeket, de ezzel együtt jön az a zavarba ejtő feladat, hogy újragondoljuk, mi az, ami értelmet ad az életünknek.

A Covid-19 az alapjövedelem rendszerét gazdasági szükségszerűséggé tette

Miközben Európától Indiáig, az Egyesült Államoktól Latin-Amerikáig a hatóságok arra kérték az embereket maradjanak otthon, hogy megállítsák a koronavírus terjedését, mindenkinek az a kérdés járt a fejében: hogyan fognak megélni? 

Egyesek úgy vélik, hogy a Covid-19 volt a kiváltó oka a gazdasági összeomlásnak, amely csak arra várt, hogy bekövetkezzen. Lesznek más kiváltó okok is. Jelen kihívás egy olyan új jövedelemelosztási rendszer kiépítése, amely sokkal nagyobb ellenálló képességet biztosít a társadalomnak és benne minden egyes embernek.

1942-ben William Beveridge egy korszakalkotó jelentésében azt mondta, hogy ez itt “a forradalmak, nem pedig a foltozgatás ideje”, és hogy a kihívás az öt óriás – a betegség, a tudatlanság, a tétlenség, a nyomor és a nélkülözés – legyőzése. 

Ezeket nem győztük le maradéktalanul, ugyanakkor itt vannak a modern óriások az egyenlőtlenség, a bizonytalanság, az adósság, a stressz, a bizonytalanság, az automatizáció, a kihalás és a neofasiszta populizmus.

Az alapjövedelem rendszere etikai szempontból kívánatosból gazdasági szükségszerűséggé vált. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy mindenki ellenálló képessége a társadalom leghátrányosabb helyzetű tagjainak ellenálló képességétől függ.

A kifizetés alapjául szolgálhatna részben a környezetvédelmi adók, például a szén-dioxid-adóból származó bevétel. Ezáltal mindannyiunk számára lehetővé válna, hogy több időt fordítsunk a gondoskodásra és az ökológiai munkára, a Föld megmentésére és kevesebbet az erőforrásokat kimerítő “munkahelyi” munkára.

A legtöbben éppen ezt szeretnénk tenni.