Hadd meséljek el egy történetet, ami gondolkodásra késztetett és végülis megszületett belőle a blogom.
Az év 2018, a helyszín pedig Málta.
Képzelj el egy, a negyvenes éveiben járó, nőt. Egy gyermek után, frissen visszatérve a munka világába egy start up-nál helyezkedik el. Jogász végzettség, megbízható angol nyelvtudás, teljes lendület. Zéró tudás a kriptovaluták világáról.
Nos igen, a nő én vagyok. A start up pedig, akkoriban egy, a megannyi közül Máltán, kihasználva és bízva a sziget nagyratörő terveiben, instant mobiltelefonos fizetési lehetőséget kínál kétféle kriptovalutával, Bitcoin-nal és Etherum-mal. QR kód segítségével. Egy hibrid megoldáson keresztül, a blokkláncon (blockchain).
Szünet. Nagy levegő.
Az első hat hónapban a munkaidőm nagy részét azzal töltöttem, hogy megértsem, mit is dolgozom. Értettem és ismertem a szavakat, amelyek elhangzottak körülöttem, de nem tudtam értelmezni őket.
Én meg úgy állok a legtöbb dologhoz, ha nem tudom akkor is tudom és megtanulom. Persze csak, ha érdekel.
És ez baromira érdekelt. Amikor a rengeteg olvasás, kutatás, beszélgetés, videó és konferencia után elkezdett összeállni a kép, bezsongtam. Hogy mi itt tulajdonképpen történelmet írunk és valami olyannak vagyok részese, ami korszakalkotó és a világot alapjaiban rengető.
Az elmúlt év távlatából és a folyamatosan játszodó eseményekből ítélve ez a megállapításom cseppet sem (volt) túlzás.
Mivel a cégnél, az első több mint egy évben, én voltam az egyetlen alkalmazott a két alapító mellett, gyakorlatilag egyszemélyes vállalattá avanzsáltam. Az iroda menedzsmenttől a marketingig, könyveléstől a jogi ügyekig, compliance-től a rendezvényszervezésig minden az én feladatom volt. Folyamatosan hosszabb rövidebb ideig tartó tanfolyamokra jártam és mellette mindent elolvastam, amit lehetett.
Rettenetesen élveztem és örökké hálás leszek ezért a lehetőségért és, hogy bíztak bennem.
Sajnos a pandémiát ez a vállalkozás nem élte túl, nekem viszont sikerült előnyt kovácsolnom belőle. 2020 márciusában home office-ba kényszerültem és minden megváltozott.
Már körvonalazódott a cég szomorú jövője, amikor egy kimutatás készítésekor érdekes adatra lettem figyelmes. Az akkor meglévő nagyjából 4000 regisztrált felhasználónk közül kb. 3950 férfi. Így indult el a lavina.
Azt gondoltam, az nem lehet, hogy a nőket ez nem érdekli!? Az viszont annál inkább lehetséges, hogy egyáltalán nem is tudnak róla. Ezt viszont, ha szabad így fogalmaznom, nem engedhetik meg maguknak.
A negyedik ipari forradalom korát éljük, amikor mindenki okostelefonokkal rohangál, zakatol a digitalizáció és nyakunkon a mesterséges intelligencia. Azt mondják, hogy robotok veszik el a munkánkat, vezető nélküli autók fognak közlekedni és az okos városokban drónok szállítják ki a megrendeleséinket. Legyen az egy pizza, vagy új cipő a gyereknek.
Sokan erre azt mondják, hogy félelmetes meg, hogy szörnyű. Szerintem viszont több szempontból sokkal fenntarthatóbb mint a jelenlegi viszonyok, amelyek között élünk.
Akárhogy is legyen, az egészen biztos, hogy nem intézhetjük el egy legyintéssel.
Így hát ezennel, a Digitális Diskurzust megnyitom.
Köszönöm, ha a részese leszel!